Üdvözöljük  Üdvözöljük
MANIFESZTUM
 

 
A siket közösség e manifesztuma adja a siket identitás alapját, ill. benne tudatosul mindaz, 
amely elősegíti a siket közösség kollektív bölcsességének egészséges fejlődését.
Siketek vagyunk. – A napjainkban is uralkodó, fogyatékosokat érintő felfogás alapja az 
ember biológiailag ép és integráns lényéhez való viszonyítás, így a mi amúgy is ép emberi 
mivoltunk ellenére „kevesebbek”, azaz „fogyatékosok” vagyunk az ép hallással rendelkező
embertársainkhoz mérve, amely felfogás viszont meghaladottá és idejét múlttá vált. Az 
emberi jogokon alapuló egyenlőség és a kulturális hátterünkből fakadó identitásaink 
határozzák meg az emberi mivoltunk és személyiségünk teljességét. A fogyatékosság mint 
olyan, csak egy társadalmilag intézményesített állapot, miközben a társadalomban betöltött 
helyzetünk és szerepünk másként határozza meg az életünk kereteit.
A siket identitás a személyiségünk sarokköve. – A siketségből fakadó meghatározó 
tapasztalatok generációról-generációra, jelnyelvi közvetítéssel történő tradíciója kialakította a 
közösségünk kulturális hátterét, amely viszont immár közös tapasztalatokat, történelmet és 
kulturális örökségeket foglal magában, és alapja a siket identitásnak. Az identitásunk 
elfogadása és folyamatos fejlesztése biztosítja a személyiségünk stabilitását.
A jelnyelv az anyanyelvünk. – A közösség elmúlt két évszázados viszontagságai során, 
különösen a megkérdezésünk nélkül ránk erőszakolt oralista módszeren alapuló oktatási 
rendszerének időszaka alatt a közösség ragyogó példáját adta annak, hogy felsőbb hatalom 
jelnyelv irányában tanusított teljes ignorálása ellenére mennyire erőteljes bennünk 
gyermekkorunk óta az a késztetés, hogy a legsajátabb nyelvünkön, jelnyelven fejezhessünk ki 
a gondolatainkat. Aki tiltja vagy erőteljesen korlátozza a jelnyelv használatát, az nem vívja ki 
a megbecsülésünket és az elismerésünket, nem számíthat a mi nyitottságunkra.
Az érett személyiségünk alapja az önbecsülés. – Az érett személyiségünk azon alapul, hogy 
felismerjük és elfogadjuk a képességeinket, amelyen folyamatosan törekszünk csiszolni, 
miközben elutasítjuk az anyanyelvünk degradálására, illetve a személyiségünk átrendezésére
irányuló külső hatásokat, a jelnyelv anyanyelvi használatát felvállalva pedig ráléphetünk a 
személyiségfejlődés útjára. 
Mi, siketek, felelősek vagyunk saját életünkért, a saját közösségünkért, a saját jövőnkért.
Felismerjük és elfogadjuk, hogy a jelnyelv a mi anyanyelvünk, amelyet féltő gonddal őrizünk 
meg és ápoljuk folyamatosan annak érdekében, hogy a következő nemzedék gazdagodjon, 
miközben törekszünk arra, hogy az előző nemzedékeink társadalomszéli létmódjából 
kiemelkedjünk, s az ő tapasztalati gazdagságuk továbbörökítésére.
Állítjuk, hogy az oralista módszeren folyó oktatás az elmúlt évszázad során ignorálta a 
jelnyelv siket emberek életében betöltött központi szerepét, és az oktatás keretében 
folyamatosan tanúsított tiltásai hatalmas károkat okoztak közösségünk tagjainak, nem járultak 
hozzá a siket emberek személyiségének egészséges fejlődéséhez oly módon, hogy nemcsak 
jelnyelven, hanem még magyar nyelven is anyanyelvi szinten fejezze ki magát.
Állítjuk e következtében, hogy társadalmi integrációnk sikere a jelnyelv és a magyar nyelv 
együttes elsajátításával, a történelmünk és a közös kulturális hátterünk bensővé tételével, a 
közösségen kívül kialakuló, ám magára a közösségre negatívan ható pressziók kirekesztésével 
kezdődik, és elősegíti a törekvésünket a társadalomért felelős személyiség és közteherviselésre
képes állampolgár kibontakoztatására.
 
 
Budapest, 2014. november 09.                                                                                                                        Romanek Péter Zalán